kopár istván

Katona Ramóna a Salammbón

A Bahart Regatta 2. futamára a versenyt szervező Yacht Charter Guru egy különleges lehetőséggel készült a Women on Water Hungary tagjai számára. A háromszoros földkerülő magyar vitorlázóval, Kopár Istvánnal indulhatott egyik pályázónk a balatonszemesi versenyen, István első földkerülő hajóján, a legendás Salammbón. Ismerjétek meg Katona Ramónát, aki számára ezzel egy régi álom vált valóra. István pedig arról mesél, hogy miért elképzelhetetlen az élet vitorlázás és nők nélkül.

Katona Ramóna beszámolója

Július végén lehetőséget kaptam, hogy Kopár Istvánnal a Salammbo fedélzetén vegyek részt a Bahart Regattán. Mikor felhívtak a WOW-tól, kérdezték, van-e kedvem hozzá? „Hát persze”– vágtam rá, majd azt is, hogy „azért persze be vagyok rezelve…” Számomra István egy ikon: akiről olvasok és videókat nézek, de hogy vele együtt hajózzak, az csak a képzeletemben szokott megtörténni, nem a valóságban!

Péntek délután a szemesi kikötőben ismerkedtünk meg személyesen, mikor megérkezett a legendás Salammbo-val. Néhányan körbeültük, és órákig hallgattuk, ahogy mesélte színes életútját, a nehézségekre adott szokatlan válaszait, éreztük elszántságának erejét.

Hogy milyen volt a Salammbo-n hajózni és a csapat tagjának lenni? Nehéz szavakba önteni úgy, hogy ne legyek pátoszos. Hárman voltunk a fedélzeten: István, egy régi tanítványa (aki azóta nagyon szép karrierívet mondhat magáénak, de a mester iránti tisztelt minden mozdulatát és szavát áthatotta), és én.

„Nem vagyok egy kifejezetten nagy csapatjátékos”- nyitotta kormányosunk a verseny napját. Na igen, a szóló földkerülés tényleg magányos műfaj, de ennek ellenére az első pillanattól befogadtak és bevontak a feladatokba. Nem sokat vacakoltunk az ismerkedéssel, azonnal neki láttunk a munkának. Természetesen és gördülékenyen zajlott minden, szinte szavak nélkül is tudtuk, mi a dolgunk. Egészen különleges ennyire flow-ban lenni vadidegenekkel – akik egy pillanatra sem tűntek annak. István egyébként minden időt kihasznált, hogy tudást adjon át nekünk a csomóktól egészen a navigációs ismeretekig. Jánossal is azonnal megtaláltuk a hangot, nagyon közvetlen, kedves és segítőkész volt, és ő is nagyszerű hajós.

A verseny során sottoltam a legjobb tudásom szerint, bár a Salammbo kötélzete és csigasorai nem edzetlen balatoni lány kezére lettek optimalizálva. Az egész hajó annyira erős, biztonságos, különleges és gyönyörű, még nem jártam hasonló fedélzeten. A haragos déli óceánokra épült szerkezet a kis balatoni szélben nehezen mozdult, hiszen nem is erre lett kitalálva. Így a médiahajónak legalább volt ideje megörökíteni számtalan spi húzásunk egyikét-másikát, mi pedig Jánossal figyelhettük István gyakorlott mozdulatait a cockpitből. És a többi hajó beérkezését előttünk.

Aztán a cél előtt nem sokkal eszembe jutott, hogy az utolsó előtti befutó díjat kap. Több sem kellett a csapattársaimnak, máris felcsillant a versenyszellem a szemükben és pár vitorlaállítás, kormányigazítás után máris biztos lett a helyünk!

Bár a hajón nem esett szó arról, ki fiú, ki lány, egyenlőség volt, a parton igazi úriemberként felajánlották nekem az elnyert díjat, és még egy sor kedves meglepetéssel halmoztak el, ami az egész ajándékként kapott napomat tovább fűszerezte.

Ez a verseny különleges helyet foglal el a szívemben. Sokat tanultam a hajós szellemiségről, alázatról, elhivatottságról. István jelenléte fantasztikus élmény volt mindannyiunknak. Figyeltem, hogyan köszöntötték és szólították meg a hajóstársak, mennyit jelent nekik is, hogy adott esetben tőle vehetik át a díjukat. Akik keveset tudtak eddig róla, azok is szájtátva hallgatták izgalmas beszámolóját a legutóbbi földkerülő versenyéről, a Golden Globe Race-ről.

Én vagyok a szerencsés, aki sok órát tölthetett vele és a Salammbo-val a vízen, a parton pedig mindenkihez volt türelme, válasza és egy mosolya. Köszönöm!

Kopár István, a Salammbo kormányosának beszámolója

Ligeti Zoli profi módon szervezte meg a versenyt, illetve az azzal kapcsolatos parti rendezvényeket. Egyetlen gondunk akadt csupán, olykor a szél hiánya, illetve a gyenge szél, mivel a Salammbo óceáni vitorlázásra épített B31-es, ennél fogva 1,5 tonnával nehezebb, mint a Balatonra készült lánytestvérei. Sajnos nem rendelkezik gyenge szélre alkalmas vitorlázattal sem.

Ramóna azonnal beilleszkedett a csapatba, nagyon gördülékeny volt az együttműködés. A Salammbo nem átlagos szerelvényezésű hajó, ezért a kormányzást és a vitorlák állítását többnyire a cockpitben tartózkodó Ramónára és János barátomra hagytam (aki csak második alkalommal volt a hajón), míg én a vitorlacseréket intéztem az első fedélzeten.

Hölgyekkel már fiatal koromban is hajóztam, amikor Kalóz osztályban versenyeztem. Bár a lányok külön női osztályban indultak, és a versenyek során szeparálódtunk, a vontákon, edzéseken és általában a klubéletben szoros volt az együttműködés. Túraversenyeket és túrákon a nagyobb hajókon gyakran volt nő a csapatban. Az 1996-97-es Hong Kong Challenge földkerülő versenyen több szakaszon vitorláztunk női versenyzővel a csapatomban.

Én mindenekelőtt elsősorban a vitorlázásra bátorítok mindenkit, mert az sokkal többet jelent, szélesebb spektrumú és hosszabb távra szól, mint a versenyzés. A vitorlázás szerencsés esetben életstílussá válik és holtiglan tart (lásd Dame Ellen MacArtur az egyik legsikeresebb női vitorlázó). A versenyzés a vitorlázásnak csak egy szelete, vagy szakasza.

A vegyes összetételű csapatokat nagyon előnyösnek tartom, mert mindkét nem a legjobbat hozza ki a másikból és a gyengeségeket igyekszik palástolni. Az én konzervatív szemléletem szerint a boldog és harmonikus élethez mindkét nemre szükség van, amely alól a vitorlázás sem kivétel.

Az angol a hajózás nyelve, és a hajókat, óceánokat nőneműként kezeli, ahogy én is, azaz imádom őket! Első földkerülő hajómat ifjúkori, plátói szerelmemben Hannibal szépséges húga után Salammbo-nak neveztem, Gustav Flaubert romantikus regénye nyomán. Igazi lányos apa vagyok és az élet számomra elképzelhetetlen vitorlázás és nők nélkül.