versenyzés

Beszélgetés Tamás Rékával

WOW történetek cikkeinkben igyekszünk minél több személyes történeten keresztül tanácsokat, inspirációt adni mások számára a vitorlázáshoz, fejlődéshez.

A Women On Water célja, hogy egyre több lány/nő találja meg az utat és jusson lehetőséghez, hogy be tudjon kapcsolódni szeretett sportágunkba, elérje vitorlázó céljait. Úgy gondoljuk, hogy a lehetőség teremtésére a vegyes összetételű csapatokon keresztül vezet az út, melynek számos előnyét az élet egyéb területein már meg sem kérdőjelezzük.

Szeretnénk ezt a folyamatot segíteni a vegyes férfi-női összetételű csapatok népszerűsítésével, és bemutatni nektek minél több vegyes csapat történetét, a csapattagok élményeit, véleményét. Bízunk benne, hogy a pozitív történetek hatására egyre több kormányos/csapat nyit arra, hogy lányok is legyenek a csapatokban. Ha pedig van nyitottság, a Women On Water közössége tudjon egyfajta katalizátor szerepet betölteni abban, hogy a szándékok egymásra is találjanak.

A 2022-es szezont a három legendás magyar építésű 75-ös cirkáló #vegyescsapatsztorijával nyitjuk, melyeknek: kormányosaival és női versenyzőivel beszélgetünk a vegyes csapatok jellemzőiről, a nők szerepéről a vitorlázásban, régi sztorikról, jövőbeli tervekről, személyes történeteiken keresztül.

Elsőként a Nemere II tulajdonosa, Láng Róbert és a csapat hölgy tagja, Tamás Réka osztották meg velünk gondolataikat, saját történeteiket.

Réka felnőtt fejjel kezdte versenyvitorlázó pályafutását, és minden lehetőséget megragadva, a folyamatos fejlődés mellett elkötelezve magát mára a Nemere II alapcsapatának tagja, keresett mancsaft a Balatonon. Története és az általa elért eredmények inspirálóak minden versenyvitorlázás iránt érdeklődő nő számára. Réka szuper hasznos tanácsokat és tippeket is ad ahhoz, hogyan fejlesszük vitorlázó tudásunkat és kapcsolódjunk be a versenyzésbe.

Mikor találkoztál először a vitorlázással, és hogyan jutottál el idáig?

A vitorlázásba már felnőtt fejjel szerettem bele, kb 15 évvel ezelőtt. Sokáig csak a partról, a Balaton környéki kirándulóhelyek egyikéről gyönyörködtem a hajókban és elsőre szinte elérhetetlennek tűnt, hogy én valaha vitorlás versenyeken induljak. Majd egy kéthetes nyári szabadságot arra szántam, hogy Siófokon, Pomucz Tamástól megtanuljam az alapokat egy általa vezetett tanfolyamon. Óriási élmény volt már az első napokban is, ahogy egy kis kalózban megéreztem a vitorlázás különleges élményét. Teljesen kikapcsolt és feltöltött egyszerre.

Majd a sikeres vitorlás és motoros jogosítvány megszerzését követően, még mindig úgy éreztem, hogy további fejlődésre van szükségem és új tapasztalatokat, tudást kell gyűjtenem a vitorlázásról, a hajó típusokról, a Balatonról… ezért minden szabadidőmet arra fordítottam, hogy a lehető legtöbb időt tudjak a vízen tölteni.

Kezdetben ez nagyon nehezen ment, hiszen senkit nem ismertem (ez egy zárt közösség), a családtagok közül vagy a baráti körből senki nem vitorlázott. De ez nem tántorított el és határozott célom volt, hogy „saját jogon” és magabiztosan vitorlázhassak.

Pomucz Tamás hívott el beugróként egy edzésre Melges24-el, itt „fertőződtem meg” végleg a versenyvitorlázással. Az edzést követően hulla fáradtan, mégis széles mosollyal, dobogó szívvel sétáltam hazafelé a kikötőből. Itt eldőlt minden, ezt szeretném, minél többet, minél gyakrabban, minden lehetőséget megragadva.

Később nagyon szerencsésen indult a versenyzői „pályafutásom”, mert a 11 méteres OneDesign osztályban lehetőségem nyílt becsatlakozni az újonnan felálló Eleven csapatához, Tihanyban. Ez tényleg több szempontból kedvezően indult, hiszen a 11MOD típusú hajó kellően sportos, nem túl nagy (tehát a hajón keletkező erőket is le tudtam még kezelni), barátságos közeg fogadott az osztályban, valamint a TYC-ben (Tihany Yacht Club) is egyaránt.

A balatoni versenyzést kiegészítve, évente több alkalommal indultunk az Adrián is különböző versenyeken, mint pl. az Aranysekli Kupa, a Sailing Business Cup és a Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokság. A tengeri versenyeknek nagy előnye, hogy sokkal több szempontot kell figyelembe venni a jó eredmény érdekében, ezért komplexebb, és az egy hetes versenyek alkalmával jóval több koncentrációt, energiabefektetést igényel a versenyzőktől. A navigációt, a rádiózást, az áramlásokat, a szélviszonyokat, a kisorsolt hajót, a részben/egészben új csapatot mind-mind meg kell ismerni rövid idő alatt, és ezek minden alkalommal új kihívások és tanulási lehetőségek elé állítottak. A szép eredmények, pedig megadták azt a plusz élményt, amiért szeretem ezt a sportot, további motivációval és munícióval töltöttek fel.

Milyen jellegű vitorlázást (túra vagy verseny), és milyen hajókat részesítesz előnyben?

Alapvetően én versenyezni szeretek. Még így 10 év után is, minden versenynap reggelén izgulok kicsit. Azt hiszem, ezt hívják „pozitív stressznek”. Bár ezt mostanában leginkább csak belülről élem meg. De ott van, érzem és ettől (is) válik a vitorlázás olyan egyedi és utánozhatatlan élménnyé, hiszen minden verseny más. Még abban az esetben is, ha ugyanazzal a csapattal és ugyanazokon a versenyeken indulunk az évek során.

A versenyek közül inkább a pályaversenyeket preferálom. Itt pontosabban mérhető a teljesítmény, és minden jó döntés, szép manőver azonnali visszajelzést ad, és hozza az eredményeket. Nem beszélve arról, hogy ez egy olyan nagy hajón, mint pl. a Nemere II, ahol 8-9 főnek kell összehangoltan működnie, magas fokú koncentrációt és versenyszellemet követel mindenkitől.

Azért a túrázás kapcsán is van egy régi vágyam. Szeretném majd egyszer úgy a Nyugati medencét körbevitorlázni, hogy közben nem a tűpontos és leggyorsabb beállításokra törekszünk, hanem tényleg megcsodáljuk ezt a páratlanul szép tájat, a hajón éjszakázunk és élvezzük, hogy „még mindig” a Badacsony mellett hajózunk.

Mi a szereped, feladatod a Nemerén?

A Nemerén a feladatom a backstay kezelése és besegítek a spinakkeresnek csörlőzni, ha nem bírná egyedül azt a pár 100 nm-es hátszeles vitorlát J

Ez a fix feladatom, szeretem ezt csinálni, hátulról minden műveletet tökéletesen át lehet látni. Bár néha szívesen lennék a zongoránál, és kevesebbet lenni egyedül, hátul. De azért éreztem néha a fizikai korlátokat is, hiszen egy ekkora hajón óriási erők mozognak. Egy hosszú túraversenyen, viharos, pöffös időben biztosan átszaladnék a grósz shottal együtt a déli partra és nem biztos, hogy vissza tudnám húzni.

Természetesen, ha versenyen kívül kimegyünk vitorlázni, mindenféle feladatot megoldok, néha még kormányzom is a hajót, ha úgy adódik. Ettől még különlegesebb és bensőségesebb lesz számomra a pillanat élménye. Ez tényleg nem mindennapi és nem is könnyű feladat. Nem lehet betelni azzal az érzéssel, hangokkal, látvánnyal, amikor kis szélben is csobogunk előre, végigfutnak a kisebb-nagyobb hullámok a cirkáló vízvonalán és mindannyian csendben nyugtázzuk ezeket a perceket, egymásra mosolyogva. Ezek kivételes és páratlan pillanatok, örök élmények maradnak.

A feladatok azért nem fejeződnek be a versenyeken való részvétellel. Egy ilyen „csodahajón”, mint a Nemere II. a szokásos feladatokon túl nagyon fontos az ápolás, karbantartás. Végül, de nem utolsósorban, pedig mindig szívesen készültem sütikkel, finomságokkal a hajóra. A Kékszalag catering azért mindig egy külön project 🙂

Szoktál más hajókon is versenyezni? Amennyiben igen, milyen poszton?

Igen szoktam, és fogok is nagy valószínűség szerint. Én 11MOD-én kezdtem el igazán versenyezni, de számos hajón gyűjtöttem már tapasztalatokat, J105, NAU 311, 330, 370, Hanse, stb.

Főként a Pit-ben zongorista pozícióban voltam, és tudom kezelni az orrvitorlát, génuát, stb. A foredeck azonban nem az én világom.

Mik a tapasztalataid nőként a vegyes csapatokról?

Én szeretek vegyes csapatokban versenyezni, de kaptam már lehetőséget “beugróként” csupa női csapattaggal együtt indulni néhány versenyen. One Design hajókban vagy kisszeles versenyeken kifejezetten hasznos lehet a kisebb súly a női csapattagokkal. De nagyhajóknál azért komoly fizikai kihívások is adódhatnak. Elképzelhető, hogy az adott manővereket egy kicsit másképp kell tervezni, vagy picit több időre lesz szükség a pontos végrehajtásukhoz.

Nemcsak itthon, sok helyen a világban, azért ez egy férfiak által dominált sportág. A gender kvótán még lehet javítani 🙂

Hogyan látod a nők helyzetét a vitorlázásban? Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnék elkezdeni, illetve szeretnének bekapcsolódni a versenyzésbe?

Ez egy komplex kérdés, és szerintem nagyon vegyes a kép jelenleg a Balatonon is. Jó csapatba bekerülni kezdőként nem könnyű. Nekem sem volt az az elején, minimális tapasztalattal. Véleményem szerint, mindenképpen érdemes kishajóba is beülni, függetlenül attól, hogy kormányos vagy mancsaft lesz-e a későbbiek során. Van egy-két kiváló oktató, aki felnőtteket is tanít, és ez kiváló tapasztalat a hajókezelés területén és “megérezni a vizet”, a hajó mozgását, irányítását és teljesen egyedül megoldani a nehezebb szituációkat.

• 1. Tehát első tanács, hogy kell egy jó oktató vagy mentor, aki fejleszti a vízen a magabiztosságunkat 🙂
• 2. Második tanács, hogy mindig hasznos, ha van valakivel megvitatni a tapasztalatokat, élményeket és kitűzni a legközelebbi közös gyakorlások időpontját, ezért találj baráto(ka)t, akikkel ezt megteheted.
• 3. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy a pontos célt kell eldönteni annak, aki kezdőként szeretne a versenyzésbe bekapcsolódni. Például milyen posztot szeretne betölteni? Milyen hajóosztályba szeretne bekerülni? Csak a Balatonon vagy nemzetközi versenyeken is szeretne-e indulni? Mi vonzza jobban: a pálya- vagy a túraversenyek hangulata? Persze lehet, hogy ezt az elején nem tudja mindenki megválaszolni, de talán segíthet annak, aki most vág bele, hogy milyen lehetőségeket keres magának.
• 4. Lehet, nem lesz minden csapat, minden hajó és minden verseny, amin elindulunk siker vagy dobogós helyezés. De szerencsére majdnem minden hétvégén van jó verseny a Balatonon, tehát lehet javítani ;), és kell is! Gondoljuk át a versenyen mi ment jól, és ezt erősítsük magunkban. (Ez a pasiknak általában könnyebben megy ;), fókuszáljunk mi is a sikeres mozzanatokra!)
• 5. És végül, de nem utolsósorban, legyünk vízen, amennyit csak lehet. Ez egy hosszú tanulási folyamat, nem fogunk egyik napról a másikra rutinos versenyzőkké válni.

Miben szeretnél fejlődni, milyen jellegű vitorlázást próbálnál ki még?

A vitorlázásban mindig van hová fejlődni, pláne annak, aki nem gyerekként kishajózással kezdte. A trimmelés minden hajón és minden szélviszonyok között pontosságot és precizitást igényel, ezt nem lehet alábecsülni.

Mik a rövid és hosszú távú céljaid a vitorlázással?

A jövőben is szeretnék minél több érmet gyűjteni. Néhány évvel ezelőtt az Adrián Czap Zoltán csapatában ezüstérmet nyertünk a Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokságon. Továbbá az utóbbi években sikerült mindig dobogós helyet elérni a Kékszalagon, ezekre nagyon büszke vagyok. Az itthoni bajnoki cím még hiányzik…

Öröm számunkra, hogy az általunk kitűzött célok támogatókra találnak és partnereik számára is fontos az egészséges életmód, a sport támogatása. A vállalati kultúra minden területén előtérbe kerül az egyenlőségre való törekvés, kiemelt szempont a nők munkavállalási lehetőségeinek bővítése, a tudásszinthez illeszkedő megkülönböztetés nélküli munkavállalás feltételeinek megteremtése. Az Algida Veszprémi Jégkrémgyár ezen értékek mentén támogatja a WOW törekvéseit, amelynek keretében 2021-ben partnerségre léptünk a sportba történő bekapcsolódásra, tudásfejlesztésre és lehetőség teremtésre vonatkozó programunk megvalósítása érdekében.