WOW Történetek a Bahart Regattáról: Két óra vidám száguldás a Happy Meridán

BAHART Regatta történeteinket a Happy Merida csapatával folytatjuk, akikhez Lovas Kriszta csatlakozhatott a második balatonszemesi futamon. A hajó nevéhez híven Medgyesi Csaba kormányos és csapata éles versenyhelyzetben is jókedvvel és humorral küzdötte le a kihívásokat, Kriszta pedig több feladatban és változatos helyzetekben is kipróbálhatta magát a jó két órás száguldás alatt.

Augusztus 28-án, a BAHART Regatta zárófutamán újabb két vitorlázó lány kaphat lehetőséget, hogy egy-egy versenycsapathoz csatlakozzon. Csütörtök délig lehet jelentkezni, a pontos részletek ennek menetéről ITT olvashatók.

Lovas Kriszta beszámolója

Csütörtök este kaptam üzenetet a Women on Water Hungary szervezőitől, hogy én lehetek az egyik induló a Bahart Regatta 2. szombati futamán, méghozzá egy high-tech, versenyzésre optimalizált Luka 30 OD típusú vitorláson, a Happy Meridán. Sok idő nem maradt a felkészülésre, de így az izgulásra sem.

Megtudtam azt is, hogy a hajó és jókedvű csapata Medgyesi Csaba (Megyó) kormányos vezetésével szinte a kezdetektől aktív résztvevője a BAHART Regattának, eredményesen szerepeltek a közelmúltban Balatonföldváron megrendezett Luka 30 Európa Bajnokságon, és a legtöbb klasszikus balatoni versenyen is gyakran dobogósok. Ez azért növelte kissé a nyomást, de telefonon egyeztetve a laza, közvetlen természetű Megyóval ez inkább izgatott várakozásba csapott át. Megbeszéltünk egy pénteki kora esti találkozót a szemesi kikötőben, hogy egy rövid körre kifutva megismerhessem a hajót.

Már a kikötő bejáratában a Babszem Kávézóból a nevemet kiabálták, így gyorsan rátaláltam a vidám társaságra, és egy fröccs mellett a közös hullámhosszra is 🙂 Sajnos szél hiányában a kihajózásnak nem volt értelme, csak a fedélzeten futottunk körbe a kötélzeten, és mértük fel, mi lenne a testhezálló feladat számomra. Eddigi túrahajókon szerzett tapasztalataimhoz képest úgy éreztem, mintha átültem volna a Forma-1-be. A hajó belső teréből minden felesleges berendezési elemet elhagytak, csak a vitorlák és felszerelések kaptak helyt lent. A fedélzeten minden vitorla futókötélzete fel volt szerelve, ami adott némi memorizálási feladatot. Továbbá egyedi megoldások is újdonságot jelentettek, például a fock hátsó sarkát kocsi helyett két stopperekhez vezetett kötéllel lehetett állítani, ami egyébként nagyon praktikus, kézre álló fejlesztésnek bizonyult. Ez a hajó gyenge szélben is kifejezetten fürge, de nagyszerűen bírja a viharos időt is.

Szombaton szinte szélcsendben futottunk ki, a hajó nevéhez híven vidám hangulatban. A kormánynál Megyó, a grósznál a fia Bálint, vordecken Péter, a fockoknál jobbra-balra Szilárd és én lett az alapfelállás, ami aztán a verseny alatt minden formációban variálódott szinte körbe pörögve, ahogy éppen az adott helyzetre reagálni kellett. A rajtig ment a viccelődés, de ahogy eldördült a Rajt jel, szinte mindenki egyszerre váltott át versenyüzemmódra. Megyó fókuszált, felgyorsult, pörgős stílusa gyorsan átragadt mindenkire, felpörgött az adrenalin a kezdeti gyenge széllel együtt. A rajt után 3 percig kötelező alapvitorlázatot gyorsan topgenuára cserélte a csapat. Közben még kerülgetnünk kellett egy telibe elénk libegő sétahajóst, aki nem volt tekintettel a versenyre. De aztán megsiklott a hajó és hol kreuzban, hol félszélben irány Révfülöp, az északi part felé repülve egyre erősödő és állandóan váltakozó irányú szélben, folyamatos vitorlacserékkel. A Trentasette korán meglépett egy remekül elkapott rajttal, mi az Amazon nyomában stabilan a 3. helyen vettük halzolva a révfülöpi bóját és azonnal genakkert húztunk. Előre átbeszéltük, kinek mi lesz ennél a manővernél a feladata. Ezt a kötélzet nem vette figyelembe, némi gubanc adódott. Megyó a kormánytól előre ugrott ezt meg-, illetve kioldani, én a kormányhoz hátra. De aztán a fiúk gyorsan rendeztek mindent, és már csak gukkerrel kellett kiszúrni a lellei bóját. Itt továbbra is 3. helyen fordultunk a szemesi befutó felé. Sajnos a cél előtt pár száz méterrel leállt a szél, míg fentebb és alattunk is maradt egy-egy gyenge szeles sáv, amin a mögöttünk lévő 3 hajó beelőzött, így végül 57 indulóból hetediként csúsztunk át a célvonalon. Ennek a szél is nagyon megörült, és vidáman ráerősített újra 🙂

Óriási élményt jelentett megtapasztalni, hogyan hatnak az erők egy ilyen professzionális versenyhajón, mire hogyan reagál a hajótest, a vitorlázat. Élveztem a sebességet, a pörgést, azt, hogy egy pillanatig sem volt megállás, percenként változott minden. Számomra külön bónusz, hogy a kormányt is többször át kellett vennem vitorlacseréknél.

Megyó és a fia Bálint, mint az alapcsapat magja, szavak nélkül is értették egymást, teljesen együtt rezdültek a hajóval. Sokat segített, hogy mindketten nagyon világos és egyértelmű utasításokkal kommunikáltak, kedvesen, de határozottan. Köszönöm nekik és a csapat másik két tagjának is ezt a kifejezetten jó hangulatú versenyélményt, a nyitottságot, befogadást és segítőkészséget.

Medgyesi Csaba, a Happy Merida kormányosának beszámolója

Nagyon jó hangulatban telt a verseny, sok kihívással kellett szembe néznünk, alapvetően kötélproblémákkal és szélfordulókkal, de sikeresen megoldottuk azokat. Ami a végen megviccelt minket, hogy abszolút 3. helyen állva, a befutó előtt 200 méterrel elfogyott a szél, és a hátulról érkezők közül hárman alulról és felülről megkerülve sikeresen beértek előttünk, így lemaradtunk a dobogóról. Ez olyan, mintha a Monacoi Nagydíjon az utolsó körben kapott defekt miatt kellene kiállnunk. Szóval keserédes lett a vége, de a vitorlázás már csak ilyen, kell hozzá szél! 🙂

A női versenyző nem idegen a hajónkon, hiszen állandó női tagja van a csapatnak, aki a Bahart Regatta idején éppen a 4Ladies Cup-on vett részt. Ő Pálinkás Zsuzsanna, aki az összes fokvitorla trimmeléséért felel, a viharfoktól kezdve a topgenuáig, továbbá ő kezeli a genakker tackline, illetve fal utánhúzását is. Eléggé szerteágazó a feladatok köre, amit kezelnie kell. Sok éve együtt vitorlázunk, vele szoktam menni a tavaszi és őszi 4kezes versenyeken is, nagyon lelkes es ügyesen trimmel.

Szóval örültünk, hogy Zsuzsa távollétében egy vendégvitorlázó hölgy is jelen volt a szemesi futamon a hajónkon. A kommunikáció szerintem jól működött, Kriszta sokszor kisegített a kormányzás átvételével, így nagyon hasznos tagja volt a csapatnak és remélem élvezte a versenyt. Kormányzásban és a hajó kiülésében sokat kellett tevékenykednie, továbbá a fordulókban is a fokshot kezelésében a jókor időzített elengedés hozzáadott a jó szerepléshez.

Úgy gondolom, hogy a női versenyző nagyon fontos a csapatban, akárcsak a vállalati szektorban egy vezetői gárdában, mert motiváló tud lenni és érzelmileg is képes egy más perspektívát adni, mint a tesztoszterontól ködösen látó macsó férfiak 🙂 Mindenkinek javaslom, mert küzdeni akarásban és bizonyítási vágyban bármely férfival felveszik a versenyt!

Vidámság 🙂

Megyó

Fotók: weberfoto.hu