WOW történetek – Dávid Juli
20 éve vitorlázom: igazi szerelem első látásra kapcsolódás volt, ami még most is tart. Amikor huszonévesen először ültem be egy 8MOD hajóba, és friss szélben vitorláztunk a Balatonon, akkor éreztem, hogy ez valami csodajó dolog! Ettől kezdve mindig kerestem az alkalmat, hogy mikor ülhetek fel egy hajóra, így a Bankár Kupán vagy bármilyen túraversenyen mindig rögtön kaptam a lehetőségen. Aztán úgy hozta az élet, hogy egy kicsit a munkám is a vitorlázáshoz kötődött, mert 2001-ben a Kenese Marina-Port kikötő és szálloda marketingkommunikációs tevékenységét koordináltam. Első dolgom volt, hogy letegyem a kedvtelési célú vitorlás és motoros vezető vizsgát: úgy gondoltam, hogy talán ez lehet az első lépés a vitorlás világba.
Jelenleg a világ legnépesebb one design kieler hajóosztályában, a J24-esben vitorlázom. Ezt a 24 lábas kis hajót 1976-ben építette a garázsában az amerikai Johnstone. Mivel a kezdetek óta szinte alig változtattak a hajón, ezért ma már nem mondhatjuk, hogy a legmodernebbek közé tartozik, de mivel a világon több mint 5500 db van belőle, szinte bármilyen kikötőben találkozhatunk Jével. A szigorú szabályrendszer a vitorlákra, a beállításokra és a hajó legénységének a súlyára azt eredményezi, hogy ugyanolyan sikeres lehet valaki egy több mint 20 éve épített hajóval, mint egy alig 1-2 évessel. Az európai és világversenyeken pedig nagyszámú mezőny vitorlázik benne, ami fantasztikus! A DJango-val vitorlázom, ami a saját hajónk Hercsel Erikkel, aki a kormányos és a egyben a Magyar J24-es Osztály kapitánya is. Alap ember még Horváth Marci trimmer, idén velünk volt még a fiam, Dani a foredeck-en és Pálinkás Matyi is.
Az eredményeink közül a legbüszkébb a 2019. évi Magyar Bajnoki címünkre vagyok J24-es osztályban: ez tényleg fantasztikus eredmény, mert egy erős mezőnyben lettünk elsők! Ehhez kapcsolódik talán, hogy a J24-es osztály minden évben megválasztja „Az év álom csapatát”, óriási büszkeség, hogy 2018-ban és 2019-ben is én lettem a legjobb pit. De ugyanolyan büszkeség a Kékszalag győzelem saját hajóosztályunkban 24 órás vitorlázás után, vagy a Kékharisnyát abszolútban megnyerni J24-essel Klie Ágival, Tuss Rékával, Áldott Andival. A nemzetközi élmények is maradandóak számomra: a Gardán vitorlázni 35 csomós szélben az Olasz Bajnokságon, vagy elindulni 97 hajó között szintén a Gardán a J24-es VB-n.
A vitorlázás szerintem az egyik legösszetettebb sport a világon: azt szeretem benne, hogy minden verseny más és más. Más szélviszonyok, más versenyterület, más versenytársak – minden vízre szállás egy újabb kihívás. És amikor vége egy versenynek, bármilyen nehéz, fárasztó vagy fázós, újra és újra vízre szállnék… Megunhatatlanul imádom ezt a sportot!
Na de nézzük csak, hogy pontosan miért is. Már a rajtnál sok minden eldől: tisztán tudtatok -e elrajtolni, jó oldalt választottatok? Aztán a verseny egész ideje alatt figyeled a pályát, hol merre változik a szél, hol jön a frissülés, az ellenfeleid melyik oldalt húzzák, mikor fordulnak. A siker tényezőit sok elem meghatározza, de úgy vélem, hogy a szerencse igazán azoknak fizet, akik felkészültek, gyors és jó döntéseket hoznak – na és keveset hibáznak.
Szabadidős céllal ritkán vitorlázunk itthon, mivel a J24-es hajó kifejezetten egy sportos darab, így azzal inkább versenyeken indulunk, és alapvetően a pályaversenyeket preferáljuk. Külföldön szoktunk az Adrián vitorlázni és olykor versenyezni is, ami egészen más élményt nyújt.
Számtalan fantasztikus élményem van ami a vitorlázáshoz köthető – olyan ez, mint egy nagy mozaik: a sok élmény adja meg a nagy egészet.
Itt van például a 2001-es Fehér Szalag, a nagy vihar, a mai napig meghatározó élmény, amikor a Zánkánál felborult hosszított karbon árbocos Asso Le Miot mentettük Zsombi kollégámmal egy motorossal Füredről indulva. Nem csak a 2-3 méteres hullámok okoztak kihívást, hanem az is, hogy megtaláljuk a vízben úszkáló legénység tagjait, akiknek az arcára a mai napig emlékszem, amikor megláttak bennünket. Vagy ott vannak a legendás Pénteki Regatták, amikor még Scholtz 22-essel folyt a verseny. Én Farkynak segítettem a rendezésben, de az egyik egység legénység híján volt, így Apuka (Litkey Bence) és Roni mellé nagy örömmel ültem be harmadiknak, mert Apukával vitorlázni mindig páratlan élmény – kevesen tudtak olyan vehemenciával vitorlázni, mint Ő… Felejthetetlen élmény volt az is, amikor egy csípős tavaszi edzésnapon megsiklott a Jé hátszélben, és csak úgy robogtunk a harsogó északiban a déli part felé! És ha már száguldás, akkor alapélmény volt egy edzőnapon az AC45-tel egy talpon hasítani -de Kékszalag versenyek badacsonyi napfelkeltéi is örök helyet kaptak a szívemben.
A versenyzés mellett fontos szerepe van az életemben a versenyrendezésnek is. Eleinte Kenesén, kb. 15 éve Farkynak segítettem Pénteki Regattákat, Bankár Kupát, Match Race-t rendezni, aztán ahogy egyre jobban megismertem, megértettem, megkedveltem a rendezést, rájöttem, hogy ez nagyon jó, ez az, amit szeretnék csinálni. Elvégeztem a versenyrendezői és versenybírói tanfolyamot is, de már nagyon az elején rájöttem, hogy én csak rendezni szeretek. Nagy öröm, hogy olyanoktól tanulhattam, mint Igali Csilla, Fluck Dóri, Hantó Pisti. Aztán sok-sok gyakorlat, rendezés tapasztalás következett, először a kisebb klub versenyeken, majd után jöttek a nagyobb versenyek, One Design Trophy-k, Országos Bajnokságok, Fehér Szalag, Pünkösdi Regatta, Mihálkovics Kupa stb.
Nemzetközi versenyrendezői vizsgával rendelkező A+-os versenyrendező vagyok. Ez azt jelenti, hogy az itthoni legmagasabb minősítésem van, ez belépő a nemzetközi versenyrendezői világba, ami egy sikeres angol nyelvű vizsgát jelentett. Ahhoz, hogy nemzetközi IRO (Internationl Race Officer) lehessek, nemzetközi versenyeket kellene rendezni, ehhez nem elég azonban csak itthon lenni, utazgatni is kell. A munkám, a családom és magam miatt is úgy döntöttem, hogy én itthon szeretnék csak rendezni, viszont itthon a legjobbnak lenni! Erre törekszem minden versenyrendezés során. Azt gondolom, hogy egy könnyedebb szakági túraversenyt is ugyanolyan szakmai alázattal és előkészülettel kell rendezni, mint egy Európa Kupát. Eleinte persze nem volt könnyű ebben a meglehetősen férfias világban nőként irányítani nem csupán egy rendezői csapatot, hanem mondjuk egy olyan bajnokságot is rendezni, ahol 98%-ban pasik vannak, az elmúlt évek alatt azonban sikerült megtalálnom azokat a hajóosztályokat, versenyeket, akik számára a rendezési stílusom, személyiségem szimpatikus. Ilyen például a Nautic osztály, illetve ezen belül is a 370RUN osztály. Fontos számomra a jó kommunikáció, és hogy tiszteljük, megértsük egymást. A versenyzők felé is ezt képviselem. A humor szintén alapelem mind a versenyzők, mind a rendező társak felé. Ebben a fiús világban azért szerintem jó megőrizni a nőiességünket is: vannak olyan versenyek, pl. az Építők Vitorlás Kupája, ahol igazán csajos ruciban szoktam rendezni.
Bár már nem vagyok az MVSZ versenyrendezői bizottság tagja, mert Fluck Bence távozásával új csapat alakult, ahova Veréb ugyan felkért, de azt gondoltam, hagyok teret másoknak is, arra mégis nagyon büszke vagyok, hogy Bencével, Verával együtt kidolgoztunk egy jó és modern képzési tematikát. Nagyon élveztem ezeket a képzéseket, hiszen én is folyamatosan tanultam a képzés során. Naprakésznek lenni, ismerni a szabályokat, a nemzetközi rendezői iránymutatást, ajánlásokat elengedhetetlen része annak, hogy valaki jó versenyrendező legyen. Rendszeresen nyomon követem a WS versenyrendezőknek szóló iránymutatásait. Figyelemmel kísérem a nemzetközi trendeket, változásokat. Ezért amikor versenyzőként részt veszek egy külföldi versenyen, rendezői szemmel is követem az eseményeket, tanulok, figyelek, ami jó, azt alkalmazom itthon is.
Az elmúlt évek alatt már kialakultak azok a klubok, versenyek, akikkel szívesen dolgozom együtt. Először minden egy felkéréssel indul, és ha jól tudunk együtt dolgozni, elégedettek a versenyzők, a rendezői klub és én is, akkor megyünk tovább. De ha bármelyik elem nem stimmel az előbbiekben felsoroltak közül, akkor először megnézzük, lehet -e, érdemes -e változtatni, ha pedig nem, akkor elköszönünk egymástól. A visszacsatolás és értékelés nagyon fontos a fejlődéshez és a további együttműködéshez a rendezők felé és a felkérő klub vagy osztály felé is.
A verseny rendezésben a hagyományos adminisztratív szerepeket (pl. irodavezető) eddig is alapvetően a lányok vitték, de összességében nézve női versenyrendezőből kevesebb van, mint férfiből. Azt gondolom, hogy nőként keményebben kell dolgoznunk, jobban oda kell tenni magunkat, hogy elfogadjanak ebben a férfias vitorlás társadalomban. Azonban ha kellő határozottsággal és empátiával tudjuk kezelni a helyzeteket, sikerül megállni a helyünket. Emlékszem például amikor Kenesén rendeztük a 2010. évi Dragon Eb-t: én voltam az irodavezető, az osztrák PRO Gert és Farky közötti kapcsolattartást intéztem, és a rendező klub részéről biztosítottam a hátteret. A verseny végén KőPityu odajött és azt mondta: „Julikám, gratulálok, nem gondoltam volna, hogy ezt te így tudod menedzselni.” Ez számomra nagy elismerés volt, és a vitorlás versenyrendezői társadalomba való beilleszkedésem egyik fontos eleme.
Ha valakit érdekel a versenyrendezés, első lépésként végezze el a versenyrendezői alapképzést. Ott meglátja, milyen irányba szeretne elmozdulni, ezt követően választhatja azokat a moduláris képzéseket, amelyek az egyes területekre adnak mélyebb betekintést, pl. verseny adminisztrátor, eredményszámító, bójarakó stb. Ezt követően érdemes egy kereseti célú motoros vezetői vizsgát is tenni. Persze ezzel párhuzamosan nézze meg, hogy ki az a versenyrendező vagy klub, akivel vagy ahol szívesen tevékenykedne. Első körben önkéntesként, aztán ha már bizonyított, lehet napidíjat is kapni. Én mindig örömmel fogadom a lelkes újoncokat, sőt van jó néhány olyan, akivel azóta is együtt dolgozunk.